Az ember egészen addig nem igazán foglalkozik az egészségével, még az teljesen rendben van. Valahogy sajnos így vagyunk összerakva, hogy ami kész és természetes dologként előtte áll vagy épp az élete része, azt egészen addig nem tudja igazán fontosnak tartani, amíg fel nem libben a lehetősége annak, hogy elveszíti. Elég csak egy kis időre is korlátozottan kapnia az embernek bármilyen ilyen dologból ahhoz, hogy rájöjjön, a dolgok nem állnak csak úgy a rendelkezésünkre és igenis tennünk kell mindenért, ha máshogy nem, akkor meg kell tudni tartani az életünkben a dolgokat. Gondoljunk csak bele, a gyerek is sokáig veszélyérzet nélkül él, aztán amikor először elesik vagy először elejt valamit, először leesik valahonnan megtanulja, hogy vigyáznia kell magára, csakúgy, mint az első betegség után is megtanulja már egészen gyerekként is az ember, hogy nem szabad kabát vagy sapka nélkül a hidegre menni mert megbetegszünk.
Éppen így voltam ezzel én is sajnos, hiszen az egészségem volt az a láthatatlan kincs, amit sosem értékeltem igazán. Amikor azonban végképp kiürítettem a szervezetem és mindenféle hiánybetegségem kezdett előjönni rájöttem, hogy sokkal jobban oda kell figyelnem magamra, mert ezt más nem teheti meg helyettem. Nem tud figyelni más arra, hogy elég vizet igyak, mint ahogyan arra sincs ráhatása senkinek sem, hogy mennyit vagy éppen mit eszek és hogy annak milyen összetétele és tápanyagtartalma van. Én sajnos eljutottam odáig, hogy nem azért kellett étrendet tartanom mert fogyni akartam, hanem mert muszáj volt visszatankolni a szervezetembe számtalan nyomelemet és vitamint.
Így kerültem kapcsolatba a halak világával, és lett kedvencem a fogasfilé, amit én személy szerint már csakis az oceanfood oldaláról rendelek meg, hiszen gyorsan, jó áron és hihetetlen kényelmesen tudok így igazán minőségi alapanyaghoz jutni, hogy az tán a konyhában valami új csoda készülhessen, ami már nem csak finom, de nagyon egészséges is egyben.